Panona Tours » Szövegek » Természet » A lovaglás, a magyar ló fajták kialakulásának történeti áttekintése

A lovaglás, a magyar ló fajták kialakulásának történeti áttekintése

Kategória: Természet | Dátum: 22.07.2014.

Világszerte lovas nemzetként tartják számon a magyarokat és ezt az elvet valljuk mi magunk is. A magyarság történelmében a ló, a lovaglás, a ló háton történő vándorlás népformáló hatása napjainkban is érezhető. Egyre többen tartanak, gondoznak lovakat szabadidejükben és egyre népszerűbbé válnak a lovas sportok. A ló szeretete, az állattartás, a közös együttélés mind-mind őseink életformájára, a vándorlás időszakára, a nomád kultúrára vezethető vissza. Őseink az eurázsiai nomád pásztorélet központjában éltek, ahol aktívan hozzájárultak a ló háziasításához, hasznosításához. A különböző hagyományőrző lovas bemutatók, harci játékok ezt az életformát, ezt az időszakot elevenítik fel és ismertetik meg az érdeklődőkkel. Honfoglaló őseink eszközei az íj, a szablya, a fokos és a gerely voltak, melyekkel ősi módon elkészítették a favázas nyergeiket. Ezek a nyergek jól illettek lovaikra, a türkmén fajtára, amely most is éppúgy a múltat idézi a látogatók elé, mint a jurta szálláshelyeik vagy ősi ételeik.

A nomád pásztorélet hagyományait, fennmaradt tárgyait, eszközeit, azok mai reprodukcióit, a korabeli épületeket többfelé őrzik és ápolják Magyarország szerte. Talán az egyik legkiemelkedőbb, leglátogatottabb, legismertebb emlékhelyek között lehet megemlíteni a hortobágyi és a bugaci pusztát.

Ebben a csodálatos természeti közegben élnek ma is őshonos állataink, a magyar szürke marhák, a bivalyok és a rackajuhok. Európában szintén csak ebben a térségben jellemző a heveder nélküli csikós nyereg, mely az elszabadult ménes gyors, időveszteség nélküli követését teszi lehetővé. A jellegzetes viselet, a csikósgúnya és a hozzá tartozó karikás ostor szintén csak a magyar csikósokra jellemző viselet.

A huszárság a legismertebb magyar történelmi lovasság, melynek kialakulása szintén népvándorló őseinkre eredeztethető vissza. A könnyű lovas fegyvernem a XIX. századig az eurázsiai sztyeppe lovas-nomád népeinek jellemzője volt. Lovaik és fegyverzetük könnyű, legfőbb harci eszközük a nyíl. Taktikájukra a cselvetés, a színlelt megfutamodásból való visszafordulás volt jellemző. Ezt a harcmodort alkalmazták és tökéletesítették a magyarok ősei a kalandozó hadjárataik során.

Mária Terézia, Habsburg császárnő volt az, aki 1741-ben felállította az első reguláris huszárezredet. A huszárságot, díszes egyenruhájával és nyergelési technikájával a magyarok hozták létre és terjesztették el világszerte, Franciaországtól Oroszországon keresztül Amerikáig.

A korabeli huszárság emlékét napjainkban a különböző huszár és katonai hagyományőrző szövetségek tartják fent és ápolják. Hagyományőrző bemutatóik, egyenruhás felvonulásaik igazi látványosságnak számítanak bármely fesztiválon.

A magyarok sokszor hoztak létre forradalmian új újításokat, szerkezeteket. Magyarország lovas találmányai közül talán az egyik legjelentősebb volt a korabeli kocsi feltalálása. Történetíróink szerint a kocsi egy szekérkészítésből és fuvarozásból élő kis magyar falu, Kocs után kaphatta nevét, mely Budapest és Bécs között található. A fogatolás szerszámainak (hám, sallang, kantár használat stb.), valamint a fogatolási- és hajtásmódok (kettes, négyes, ötös) kialakulásában a magyar találmányok és alkalmazott módszerek szintén nagy befolyást jelentettek.

A hazánkban tenyésztett lófajták messze földön híresek. Kevés ország rendelkezik olyan kiváló és nagy számú fajtákkal, mint Magyarország. Az 1878-as, majd az 1900-as Párizsban rendezett Világkiállításon a legnagyobb elismerést a gyors magyar kocsiló, a magyar jukker és a könnyű nemes magyar huszárló aratta. A hagyományos magyar lófajták páratlan kulturális örökségünk, melyet több évtized gondos és szakszerű tenyésztői munkájával hoztak létre.

Hidegvérű lófajtáink: A magyar hidegvérű ló és a muraközi ló könnyen kezelhető, jó munkabírású. A mezőgazdaságban sajnos már nem jellemző a hasznosításuk, leginkább a falusi turizmus és a falusi életmódot bemutató létesítményekben tartják őket. Egykor ezek a ló fajták a földeken dolgozó emberek életét könnyítették meg. A városokban pedig a söröskocsik elé fogták őket.

Melegvérű lófajtáink: A hucul-t a „Kárpátok pónijaként” tartják számon. Közvetlenül a vadlovaktól eredeztethető. Rendkívül kitartó hátas- és igásló.
A klasszikus megjelenésű lipicai lovak nagyon sikeresek a fogathajtásban, de világhírű lovasbemutatókon is csak ezek az elegáns megjelenésű, tánclépésű lovak láthatóak.
A mezőhegyesi nóniusz gyönyörű megjelenésével különlegességnek számít a világ lófajtái között, de emellett fogathajtásban is igen eredményes. A bábolnai shagya-arab lófajta nemes arab ló, mely hátaslóként és fogatban is megállja a helyét.
A két alapító angol telivérről elnevezett furioso-north star a lovassportokat űzőknek és a szabadidős hobbylovaglás híveinek is egyaránt kedvence.
egyedek.

Az idegenforgalomban nemcsak a fajtabemutatók során csodálhatjuk meg a magyar lófajtákat, hanem hátaslóként és kocsi elé bekötve is kipróbálhatjuk képességeiket, erejüket. A Magyarországon tenyésztett lófajták kiválóan megfelelnek a szabadidős és hobbilovasok elvárásainak. Ezek a lovak nyugodt természetűek, kedvesek, szolgálatkészek, megbízhatóak, emellett elegáns megjelenésűek és impozánsak is. Elmondható tehát, hogy a magyar ló fajták kiválóan alkalmasak arra, hogy az idegenforgalomban is hasznosítsák őket, és ez által a jövőbeli a fennmaradásuk már nem lehet kérdéses.

Fotók: Gradvolt Endre

Fotók